AMAZONE 1950
Egyszer volt, hol nem volt...
Ez fotó a Hasbergen-Gaste-i központi gyárról 1950-ben, nem sokkal a második világháború után készült. A képen a gyár kelet felől látható, három kéményével. A legnagyobb egy gőzgéppel felszerelt kazánházhoz tartozott, amely a vállalat által igényelt energiát és hőt termelte. A kazánt elsősorban a műtrágyaszórók, burgonyaválogatók és hasonló gépek gyártása során keletkező fahulladékkal fűtötték.
A kazánházat 2006 januárjában bontották el, míg a kéményt már korábban le kellett bontani, mert az épület állaga leromlott.A kisebb kémény az egykori gőzgéphez tartozott, amelyről az esztergákat és fúrókat kb. 1937-ig tengelyes áttételeken keresztül hajtották. Mellette állt a gőzgépet ellátó víztorony, amely 1950-ben feleslegessé vált. A kéményt és a víztornyot 1951 körül lebontották.
Mellettük látható a kis harmadik kémény is. Ez egy nagy kovácsműhelytűz része volt, amelyben a műtrágyaszórók nagyméretű fakerekeinek acélgumiját izzították, majd két erős ember fogó segítségével kiütötte a tűzből a fakerekekre, és gyorsan vízbe mártotta, hogy a kerekek fája ne égjen meg.
A háború után a gyárat körülbelül hat hónapra leállították. A brit csapatok a háború után hazatelepített német katonák átmeneti táborává alakították át a területet. Naponta akár 10 000 háborús veteránt vittek a gyárba brit katonák katonai teherautókon, akiket ott egy napig etettek, éjszakára elszállásoltak, majd másnap továbbszállítottak. Az egykori katonák sok éven át szívesen emlékeznek az AMAZONE-nál töltött időre, a fogságban töltött utolsó napjukra, majd a felszabadulásukra.
Ezt követően az AMAZONE ismét engedélyt kapott mezőgazdasági gépek gyártására, és a vállalat Dipl. Ing. Heinrich Dreyer vezetésével mintegy 50 alkalmazottal újraindult.Ez az Amazonen-WERKE 140 éves történetének fontos része.
A legrégibb „AMAZONE”
Más cégek általában a kézműves műhely létrehozását adják meg az alapítás éveként. Az AMAZONE esetében azonban a dolgok másképp alakulnak. Mi a mezőgazdasági gépgyár alapítását adjuk meg, ami 1883-ban történt. A Dreyer család több generáción át foglalkozott mezőgazdasági gépek és berendezések gyártásával, jóllehet kézi munkával. Ez egyedi gyártást jelentett. Az alapító Heinrich Dreyer nagyapja, Johann Caspar Dreyer 1780 körül egy gabonarostáló gépet szállított Osnabrück városának. Heinrich Dreyer ezt dokumentálta krónikájában, és 1938 körül visszaszerezte a várostól ezt a gépet. Teljes pompájában és kiválóan megőrzött állapotban áll a Gut Wambergen-i múzeumunkban. Ez a rostáló gép nagyon bonyolultan, teljes egészében tölgyfából és kézzel kovácsolt vasból készült, és bizonyosan sok pénzbe került a maga idejében. Ma is teljesen működőképes, bár a kopás egyértelmű jelei mutatkoznak rajta. Már akkor is érvényesült Dreyerék alapelve: A legfontosabb a jó minőség és az optimális működés.