Az Amazone wambergeni kísérleti gazdasága
A wambergeni kísérleti gazdaság története
A majordomusi uradalmi gazdaságokat (német nevükön Meyerhof) a frank korban alapították a központi hatalom egyfajta „kirendeltségeként” és gazdaságként. Túlzás nélkül állítható tehát, hogy a majordomusi uradalmi gazdaságok 1000 éves történelemre tekintenek vissza. Mielőtt Nagy Károly császár 778-ban megkezdte volna spanyolországi hadjáratát, Szászország valamennyi jelentősebb pontján uradalmi gazdaságokat alapíttatott. Ezek élére magas rangú intézőket nevezett ki, akik feladata az ország nyugalmának és rendjének biztosítása volt. Ezeket az intézőket, akik ily módon segítették a császár hatalmának megőrzését, a német nyelvben a „Meyer” vagy „Meier” névvel illették, nemzetközileg pedig a latin „majordomus” néven tartja számon őket a történettudomány. A lakhelyükül szolgáló uradalmi gazdaságokat pedig szintén róluk nevezték el, innen a majordomusi uradalom név. A 18. század végére a majordomusi jog általános haszonbérleti joggá alakult. Így a majordomusi uradalmak gyakorlatilag bérgazdaságokká alakultak.
Először 1350-ben említi okirat az Amazone jelenlegi wambergeni kísérleti gazdaságát az osnabrücki püspök hűbéruradalmaként. Ebben az évben kapta hűbérbe a módos osnabrücki családból származó Henrian Eyfelder az uradalmat.
Az uradalom Hasbergen település egyik legrégebbi gazdasága, és a feudális viszonyok lazulásának 16. századi kezdetéig a wambergeni tanyavilág (tanyasi lakóközösség) központja volt.
Később a majordomusi uradalmi gazdaság a leedeni kolostor tulajdonába került, és az osnabrücki járás egyik legnagyobb uradalmává vált.
A lakó- és gazdasági épület 1810-ben épült. Szép példája az első paraszti csarnokházaknak, ahol az akkoriban újdonságnak számító, majd később általánosan elterjedő négyoszlopos építésmódot kombinálták az impozáns, vakolt terméskő falakkal. Ez az épület a mai napig eredeti formájában maradt meg.
1862-ben az akkori örökös, Johann-Heinrich Erpenbeck eladta a wambergeni gazdaságot, miután kivándorolt Amerikába. Fia, Rudolf Erpenbeck kalandos úton, de végül visszaszerezte a wambergeni gazdaságot. Ezzel párhuzamosan felvette a „Meyer zu Wambergen” családnevet, ami egyben a birtok jelenlegi neve is. Rudolf ezzel az Erpenbecker család wambergeni ágának alapítója lett.
Az újkorban Alexander von Möller irányította a Meyer zu Wambergen gazdaságot. Édesanyja, Margarete von Möller (szül. Meyer zu Wambergen), 2014-ben hunyt el, és a Meyer zu Wambergen családnév utolsó viselője volt.
Az évek során Wambergen és Gaste gazdaságok egyesüléséből létrejött Gaste község. Gaste jelenleg Hasbergen település része.
Gaste emellett immár 140 éve az Amazone csoport bölcsője, hiszen tulajdonosai, a Dreyer család innen származik. Heinrich Dreyer ugyanis 1883-ban alapította vállalkozását az alábbi néven: „H. Dreyer Fabrik für landw. Maschinen und Geräte in Gaste, Post Hasbergen bei Osnabrück” (H. Dreyer Mezőgazdasági Gép- és Eszközgyár a Hasbergen és Osnabrück melletti Gastében). Heinrich apjától vette át a műhelyt, amely akkor már három generáció óta a család tulajdonában volt mint asztalos- és bognárműhely. Heinrich ősei más mezőgazdasági eszközök mellett gabonatisztítókat – úgynevezett darálókat – is készítettek kézzel. A Dreyer család már 1780 körül, 100 évvel a vállalat tényleges megalapítása előtt szállított egy gabonatisztító gépet Osnabrück városának. Ez a történelmi emlék ma a gyár múzeumában található, és a Dreyer család és az AMAZONE vállalat több mint 240 éves hagyományáról tanúskodik.
Idegen termőréteggel feljavított trágyázás a wambergeni gazdaságban
A Meyer zu Wambergen gazdaság egyes földjein az Észak-Németországban egykor közismert „Plaggenwirtschaft” nevű trágyázási módszert alkalmazták, ami magyarul leginkább az „idegen termőréteggel feljavított trágyázás” kifejezéssel írható le. Az ilyen módon trágyázott földek (korabeli német elnevezésük: Plaggenesch) a talajjavító művelés egy speciális módszere révén alakultak ki, amit az hívott életre, hogy a középkorban körülbelül az 1000. évtől kezdve egyre nőtt a népesség, ami az élelmiszer-termelés fokozását és ennek előfeltételeként a kisebb tápanyagtartalmú talajok termelésbe vonását követelte meg.
Mivel nem álltak rendelkezésre ásványi alapú trágyák, így a nagyobb és biztosabb terményhozam garantálása érdekében alternatív trágyázási módozatokat kellett kifejleszteni. Az Északnyugat-Németországban kidolgozott, idegen termőréteggel feljavított trágyázási eljárás során a wambergeni uradalom néhány központi tábláját rendszeresen rétek vagy legelők felső termőrétegével feljavított állati trágyával kezelték. Az eljárás német nevében szereplő „Plagge” kifejezés a humuszos füves felső talajrétegnek a rajta lévő növényzettel együtt a talaj alsóbb rétegeiről lehántott, a földből kiemelt darabjait jelenti. A gazdaságon kívül, más területekről kiemelt lehántolt termőréteg-darabokat a kijuttatás előtt nagyjából egy évig alomnak használták az istállókban, majd a trágyával, lombbal, hamuval és konyhai hulladékkal összekeverve a földekre szállították. Az ilyen módon kezelt talajok egyik legfontosabb elterjedési területének számító Osnabrücker Land tájegységben csak a 12. és 13. században indult útjára ez a művelési forma. A wambergeni gazdaság talajszerkezetében 600 évre visszamenőleg is kimutatható ennek a talajjavítási módszernek az alkalmazása.
Az idegen termőréteggel feljavított trágyázás a 20. század elején merült hirtelen feledésbe, amikor a 19. század végén megjelenő ásványi trágyák szükségtelenné tették ezt az igen munkaigényes talajjavítási módszert.
A wambergeni kísérleti gazdaság napjainkban
A Meyer zu Wambergen gazdaság 2018-ban került az Amazone csoport tulajdonába, és ma többek között a vállalkozás ügyfélrendezvényeinek helyszínéül szolgál. Azóta az Amazone csoport és a Dreyer család a kísérleti gazdasággal együtt egy 120 hektáros gazdaságot is üzemeltet. Az Agravis Raiffeisen és testvérvállalatunk, a Schmotzer Hacktechnik szakembereivel együttműködve 2020-ban indítottuk útjára a Controlled Row Farming (CRF) projektet. Ennek keretében fix sortávolságú kultúrák termesztésére irányuló új mezőgazdasági eljárásokat kísérletezünk ki. Ezeket a kísérleteket be is mutatjuk a világ minden részéről szép számmal idelátogató érdeklődőknek. Célunk, hogy a kísérleti gazdaságban korszerű művelési módszereket próbáljunk ki, fejlesszünk tovább és mutassunk be, és az így nyert ismeretek felhasználásával innovatív, az adott helyszínre optimalizált mezőgazdasági gépészeti megoldásokat kínálhassunk a nemzetközi piacon.
Új Amazone múzeum a wambergeni kísérleti gazdaságban
Az Amazone „Növénytermesztési napok 2022” néven megrendezett ügyfélrendezvényén került sor az új mezőgazdasági múzeum felavatására is az Amazone wambergeni kísérleti gazdaságában. A múzeumot Klaus Dreyer, az alapító család 3. generációjából kikerült egykori ügyvezető irányítása alatt alakították ki a Meyer zu Wambergen gazdaság 1810-ben épült lakó- és gazdasági épületeiben. A múzeum speciálisan képzett munkatársai az uradalmi cselédek és napszámosok korabeli életével is megismertetik a látogatókat. A cselédszobák a mai napig láthatók a wambergeni kísérleti gazdaság múzeumában. A múzeum célja, hogy közelebb hozza a mezőgazdaság letűnt korszakait az Amazone látogatóihoz.
Az Amazone csoport mezőgazdasági múzeumában összesen 20 veterán mezőgazdasági gép és 120 kisebb kiállítási tárgy mellett számos, a régi időket hűen megörökítő kép kapott méltó helyet. Klaus Dreyer hosszú évek alatt, szűnhetetlen szenvedéllyel gyűjtötte össze és restauráltatta az értékes gépeket, amelyek legnagyobb része a cég saját gyártmánya. Különös hangsúlyt kapnak a 20. század elejének gépei. A magtisztító és burgonyaosztályozó gépek egyike voltak az első olyan termékeknek, amelyeket az Amazonen-Werke a tengerentúlra is exportált, és ott jelentős sikerekkel értékesített. A kiállított gépek között a korelnök az 1904-ben készült „Siegfried” típusnevű Amazone tarlóhántó kultivátor. A kiállítási tárgyak között megtalálhatók továbbá a különféle korszakokból származó fekvőhengeres trágyaszórók és kéttárcsás műtrágyaszórók is, amelyek jól szemléltetik, micsoda óriási műszaki fejlődés ment végbe ebben a gépkategóriában. Az Amazone 1958-ban mutatta be az első hárompontos kéttárcsás műtrágyaszórót ZA (Zentrifugal-Anbaumaschine, centrifugális függesztett munkaeszköz) típusnéven, amely később a világon használt szinte valamennyi műtrágyaszóró mintájául szolgált. További érdekes darabja a kiállításnak a saját gyártású műanyagtartállyal szerelt, 1969-ben készült S300 típusjelű szántóföldi permetezőgép, amellyel az Amazone egy új termékkategóriában is sikerrel vetette meg a lábát. Az 50-es és 80-as évek közötti évtizedek vetőgépei közül a legendás D4-es modell is látható, amely rövid időn belül a vetőgépek területén is piacvezetővé tette a céget. A kiállított példány egy (1963-as gyártású) vibrációs boronával van kiegészítve, így a világ első modern kombinált vetőgépét tekinthetik meg az érdeklődők, amelyet a hudei üzem akkori vezetője, Dr. Franz Große Scharmann fejlesztett ki.
A mai kísérleti táblákkal összevetve, amelyeket jövőbe mutató és a legkorszerűbb technológiákkal felszerelt munkagépekkel művelünk meg, különösen egyértelművé válik, micsoda fejlődésen ment keresztül a mezőgazdasági gépgyártás az elmúlt évtizedekben.